Ez a könyv, a magyarországi raktárkészletünkben van!
Szállítási idő az Egyesült-Királyságban,
9-26 munkanap a fizetéstől!
Postaköltség az ön címére, az árban van!

Értelmiség és politika

Szitás Katalin

Könyv > Riport > Dokumentumregény

30 év telt el a magyarországi rendszerváltás óta, amely az államszocializmusból a pluralista demokráciába történő átmenetet jelentette. Az egykori vasfüggönyön túli országok mindegyikében demokratikus választásokra került sor az 1990-es években, azonban olyan markáns, karakteres értelmiségi szerepvállalás, mint Magyarországon, egyetlen, valamikori szocialista országban sem jellemezte a folyamatokat.

De egyáltalán mit jelent az értelmiség fogalma? Mit jelent ma annak lenni, és mit jelentett a rendszerváltás idején? Miért, és hogyan került annyi értelmiségi a politikába az 1990-es években? Miért nem lehet valaki egyszerre értelmiségi és politikus? Miért, és hogyan változott meg az értelmiség megítélése 2010 után? Mit mondanak erre a rendszerváltás korszak meghatározó véleményformálói? Miként tekintenek akkori énjükre, és hogyan látják magukat ma?

11 szereplő, 11 történet. Szitás Katalin Értelmiség és politika címmel adja közre mélyinterjúit, melyeket a rendszerváltás véleményformálóival készített.

Pető Iván: „A disszidensnek nevezett értelmiségi szerepből egyszer csak politikussá váltunk.”

Magyar Bálint: „Egy diktatúrában az autonóm értelmiségi szerepnek vannak politikai konzekvenciái.”

Juhász Pál: „Természetesnek tartottam, hogy a közíró az közíró, még ha politikus is.”

Kőszeg Ferenc: „Az, hogy bosszantjuk a rendszert, önmagában olyan élvezet, amiért megéri.”

Bozóki András: „Demokratikus tömegmozgalmak híján az értelmiség helyettesítette a demokráciát.”

Szalai Júlia: „Nem a két pozíció párhuzamossága a probléma, hanem a csúszkálás és az eltagadás.”

Hann Endre: „Nem jó, ha szalonokban dől el, ki legyen a miniszterelnök.”

Szelényi Iván: „Az ember minél inkább elvonul az elefántcsonttoronyba, annál inkább eszébe jutnak olyan gondolatok, amik talán nem közhelyszerűek, de elképzelhetőek.”

Dalos György: „Egy olyan világban akartam élni, ahol szabadon mondhatom a véleményem, szabadon írhatok.”

Radnóti Sándor: „Az értelmiség legfőbb felelőssége éppen abban mutatkozott meg, hogy nem viselkedett közéleti értelmiségként.”

Vajda Mihály: „Az értelmiség csinálja azt, amit egy értelmiséginek tennie kell: gondolkozzon a világo